A Kanyargós Gerinc – Egy nap a Bükk szívében - szerkesztve
Már hajnalban motoszkált bennem valami izgatott nyugtalanság. A kávé illata alig tudta elnyomni a garázsban várakozó gépem hívását. Egy 750-es naked bike, fekete-piros fényezéssel, pont olyan, mint egy összeszorított öklű gondolat – céltudatos, kemény, de mégis elegáns. A mai napra egyedül indultam útnak – csak én, a gép, és az ismerős-ismeretlen országutak.
Az útvonalat nem terveztem túl. A cél: Lillafüred, de nem a gyorsaság volt a lényeg, hanem az út – a kanyarok, az emelkedők, az illatok, a zajok. Eger felől közelítettem, aztán a 2505-ös út, majd Felsőtárkány után belecsaptam a Bükkbe. A hűvös reggeli levegő finoman csípte az arcomat, a sisak alatt éreztem, ahogy megmozdul bennem valami rég elfeledett szabadság.
A motor úgy simult az útra, mintha ismerte volna minden hajlatát. Az aszfalt néhol foltos, repedezett, de ez csak hozzáadott az élményhez. Mint egy régi blues-dal – nem kell, hogy tökéletes legyen, attól válik igazivá. A lombkorona beborította az utat, a fény foltokban szűrődött át, a kanyarok pedig... azok voltak a nap lelkei. Döntöttem, fékeztem, visszaváltottam, majd újra gázt adtam – minden mozdulat egy tánclépés volt.
Megálltam egy kis tisztáson, ahol a fák közül kilátás nyílt a völgyre. A motor még zúgott kicsit, aztán elcsendesedett. Csak a madarak, a szél és az apró rovarok sercegése maradt. Levettem a kesztyűm, és megérintettem a tankot. Meleg volt. Élőnek tűnt.
Lillafüred felé közeledve egy csapat másik motorossal futottam össze egy parkolóban. Pár perc beszélgetés, pár elismerő bólintás a gépek felé, aztán mindenki ment tovább a maga útján. Ilyenkor nem kell sok szó – elég a kipufogó hangja, a gumi kopása, a por a cipőn. Ezek beszélnek helyettünk.
Hazafelé a nap már vörösre festette az eget. A kanyarok mintha lassabban jöttek volna, nem akartam, hogy vége legyen. A garázs előtt még percekig ültem a motoron, levettem a sisakot, és csak néztem az eget. A fülledt csendben egy gondolat motoszkált bennem:
Nem az útvonal számít. Hanem hogy miként élsz minden kanyart.
És én aznap éltem.